|
|
|
Tóth Árpád: Katonasír
Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapja hó a vállát - enyhe kendő -
Szelíden védi és rojtul ráfagyott
Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.
... |
|
|
|
|
|
|
|
A tükör vallomása
- Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör.
Beszélj magadról: felelj neki, tükör!
- Elkapom arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger színe,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sír... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Estharangok
Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök círipel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
... |
|
|
|
|
|
|
|
Ez a 325-ös, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es és 330-as kisbolygók vidéke volt; a kis herceg tehát azzal kezdte, hogy sorra látogatta őket, foglalkozást keresni meg művelődni is.
Az elsőn egy király lakott. A király, bíborban és hermelinben, egy nagyon egyszerű, de méltóságteljes trónuson ült.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ma van hogy 63 éve, hogy a Donnál áttörték a 2. magyar hadsereg védelmi vonalát.
Emlékezünk azokra, akik. Megpróbálták a lehetetlent hősként haltak meg a hazáért.
Hősként, hisz ha ők nem áldozzák az életüket, akkor ma lehet másképp alakul a történelmünk.
Ne feledjétek ők, megtették azt, amit a haza követelt tőlük.
Tóth Árpád: Katonasír
... |
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert:Rózsaszirmok
Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt ... |
|
|
|
|
|
|
|
... vannak.
Aki engem követ, rossz dolga van annak.
Amikor hívtalak, mondtál volna nem-et!
Simon, Jóna fia, szeretsz-e engemet?
Másodszor is szólott: Bársonyban, biborban
Nem jársz, ha velem jősz! Lenn marad a porban,
Aki ragaszkodik Isten egy fiához,
S kínok utján eljut a Kalváriához!
Arcon köpnek. Hozzád megvetéssel szólna... |
|
|
|
|
|
|
|
A tenger felett, bíborban úszik az éj,
tűzcsókkal várja, a holdas éjszakát.
Szívem remeg, lágy szellő hozza felém,
a gyöngyhalászok, szomorú sóhaját.
A gyöngy, a drága gyöngy,
tt fekszik lenn a tengeren,
leszáll a gyöngyhalász, és vége már, ha nem vigyáz.
Egy gyöngyszem ott a lét, így küzdi át az életét,
nincs sírkereszt, csak ném... |
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Majális
(részlet)
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Tóth Árpád: Május elseje
(részlet)
Itt van május elseje
Víg a szívem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú, csínos, nem magos,
S éji szendereken át... |
|
|
|
|
|
|
|
JÚNIUS ELEJE - ÜNNEPI KÖNYVHÉT
Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete közgyűlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát. Eredeti javaslata szellemében a jogutód Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1929 óta szervezi meg az ÜNNEPI KÖNYVHETet. A kiadók ekkorra időzítik kiadványaik egy részének meg... |
|
|
|
|
|
|
|
Egy dicsőséges európai dinasztia négy évszázada.
Árpád-házi királyaink négy évszázadon át meghatározták az ország sorsát és befolyásolták a közép-európai térség politikáját. Az Árpád- ház elnevezésének nincsenek középkori előzményei, csak a 18.századtól használjuk. Mielőtt gyökeret vert volna a név, a történészek azon vitatkoztak, hogy a Bíborban születe... |
|
|
|
|
|
|
|
Még vörösen forr az ég.
Bíborban úszó felhők,
Kormot festő sötétség
Kínt fakaszt, lelkemben ég.
Eltelt egy végtelen nap.
Nélküled jött az este.
Szívembe hiányod mar
Völgynyi fájó hornyokat.
Nem érezhettelek ma.
Karomban az ölelés
Csak magányos vágy mar... |
|
|
|
|
|
|
|
..."... mert az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt.
De vajon hányszor találja meg?
Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét?
Fuldokolva, ełfogyott oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre.
Lemondana már, de nem képes rá.
Valami vonzza Őt a mélybe.
Az igazgyöngy... ... |
|
|
|
|
|
|
|
A tenger felett, bíborban úszik az éj
Tűzcsókkal várja a holdas éjszakát
A szívem remeg, lágy szellő hozza felém
A gyöngyhalászok szomorú sóhaját
A gyöngy, a drága gyöngy
Ott fekszik lenn a tengeren
Leszáll a gyöngyhalász
És vége már, ha nem vigyáz
Egy gyöngyszem ott a lét
Igy küzdi át az életét
Nincs sírkereszt, csak néma gyá... |
|
|
|
|
|
|
|
Wass Albert: Rózsaszirmok
Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula - Esők után
Esők után, melyek borúba vonták
a házakat és lelkeket,
ha Nap derül nyugatnak horizontján,
oly csodálatosak a fellegek:
aranyban égnek és bíborban égnek
s az alkonyatba hulló messzeségek
úgy tündökölnek túlvilági szépen,
hogy szinte fáj a ragyogó azúr.
Az életem most épp így alkonyul:
minden borúján t... |
|
|
|
|
|
|
|
Konsztantyin Mihajlovics Fofanov: Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
BOTOS LÁSZLÓ
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG - FELVIDÉK (SZLOVÁKIA)
Az Avar Birodalom felbomlása után a Kárpát-medence ideiglenesen különböző népek uralma alá került. A pánszláv történészek hercegekké léptették elő a hűbérurakat, akiknek e zavaros időkben sikerült tisztséghez jutniuk. A Samo nevű hűbérúr országát, amely 21 évig létezett, ,,szlá... |
|
|
|
|
|
|
|
Bíborban úszik a táj
A nap nyugodni tér
Hűvös van, érzi már
Egyedül fázik és fél
Magányosan a hegyekben
Egy tóparton ül és vár
Nem tudja mihez kezdjen
Bár lenyűgözi a táj
A csúcsokon hósipka
Jeges szél fúj
Oldalát erdő borítja
A könny úgy éget, szúr
Nem mozdul, nem tud
A szépség bilincsének rabja... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula - Esők után
Esők után, melyek borúba vonták
a házakat és lelkeket,
ha Nap derül nyugatnak horizontján,
oly csodálatosak a fellegek:
aranyban égnek és bíborban égnek
s az alkonyatba hulló messzeségek
úgy tündökölnek túlvilági szépen,
hogy szinte fáj a ragyogó azúr.
Az életem most épp így alkonyul:
minden borúján tú... |
|
|
|
|
|