|
|
|
Én sokszor érzem a csendben és magányban,
Hogy visszajárnak ide a szellemek,
Ám nem sötétben, vagy szomorúan, bosszúsan
Csak szeliden, mint az alkonyati szellő
Májusban a rózsák felett.
Hisz ők már túl vannak életen, halálon,
A kínon és boldogságon, mindenen,
A csillagok zenéjét hallják ők már,
S a gyűlölet felhőin túl vigyázza
Lép... |
|
|
|
|
|
|
|
A szépség próbája
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott,mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd -
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,
A halálomról szól e dal.
S... |
|
|
|
|
|
|
|
... hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vert.
És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"
S a tengerparton aznap alkonyatra
minden fán ötven ember lebegett,
és szemüket a héják csőre marta,
mint lógombócot éhes verebek.
S a hajó, míg a hullák rút farával
halotti táncot járt az est sze... |
|
|
|
|
|
|
|
... arca megviselt,
igen halovány.
fájdalmas szíve megremeg,
az isten tudja csak,hogy kit szeret.
Kezében gyűrűt tartogat.
fénykép az asztalon,
s jő az alkonyat.
Összeszed mindent mit szerelmétől kapott.
és egy helyre rakja a kis kupacot.
Markában egy doboz gyufa.
meggyújt egyet,
és a kupacra dobja.
Elgyötörten né... |
|
|
|
|
|
|
|
Ha rád gondolok, fáj a messzeség, a távollét....
Kitartás kell az időhöz, hogy közelebb legyünk, de a gondolatomban mindig velem vagy....
Alkonyattal érkeztél és megfogtad kezem.
Szemembe nézve azt mondtad. Gyere velem!
Gyere velem, s megmutatom, valóban ki vagy.
Megmutattad, hogy fényt szülhet az alkonyat.
Sötét mélyből, é... |
|
|
|
|
|
|
|
... üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe... |
|
|
|
|
|
|
|
Volt mikor ezernyi szivárvány szinben,
Felékesitve ragyogott a szivem,
A szerelem melengetö palástjában,
Ölelt magához az aki már nincsen.
Hol forrása a fának
Az ö dala kiömlik mint vérem
Szeretetem millionyi csokját,
Szórom szerte szét a szélben.
Lassan elhalgat
Megtört szivem ,mint a pillanat
Szerelmem alkonyát,
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Lassan elhallgat...
Hol forássa a fának,
egy dal morajlik a véremben.
Ezernyi tüske napsugár lelkemben,
csitul a fájdalma szívemnek.
Lassan elhalgat,
morajló tenger tört tajtékjai,
A múló idő zátonyát,
halványítja a néma némaság.
Volt, mikor ezernyi szivárvány színben,
felékesítve ragyogott a szívem.... |
|
|
|
|
|
|
|
... léphetnénk.
Ha vas karom átfonna, ha tej karod átfogna,
Napoknak, holdaknak járása más volna.... |
|
|
|
|
|
|
|
ŐSZI ALKONYAT
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A... |
|
|
|
|
|
|
|
... halk zenék, most a gyertyákat gyújtunk, hogy égjenek a tüzek valahol bennünk, most a költő nem szól, csak kilobbannak benne a versek
6.
valami álomból emlékszem rád, egy alkonyatban lángolni kezdett az esti tűz, csöndes szobámba léptél, mint gyönyörű ékszer, majd eltemetett magába bennünket, csontjainkba szerelmesek járták a hegytetőt, végtelenné tágult a szoba, s... |
|
|
|
|
|
|
|
... s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mer... |
|
|
|
|
|
|
|
... bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell ... |
|
|
|
|
|
|
|
Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.
Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.
Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.... |
|
|
|
|
|
|
|
Meghalt a pillanat,
nem történik semmi,
s ha nem jö az alkonyat,
minden meg fog szünni.
Megállt a vasfogas idö,
nem telnek már a percek,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... isteni
Engedtetett a Föld színén:
Mindent megértem, éltem én.
Már minden volt. Hogy élhetem
Még gazdagabbá életem?
Ha jönne most az alkonyat,
Amely bezárja útamat,
Úgy hagynám itt a szép nyarat:
Békétlen vágyam nem maradt.
Úgy hajtanám le arcom én
A hívó Isten kebelé... |
|
|
|
|
|
|
|
AMIKOR MI BÚCSÚZUNK
Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.
Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekből messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár?
És ugye éreztétek olykor,
hogy a halálnál ez se' sokkal enyhébb,
s ennél se' sokkal enyhébb a halál? ... |
|
|
|
|
|
|
|
... bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,és mért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell ... |
|
|
|
|
|