|
 |
|
|
A szívem nehéz volt és magányra vágytam
Sétára indultam hát, hogy könnyebb legyen
Kínzó gondolatok súlyát elviselni
Amelyek oly mélyek, mint egy börtön-verem.
Bukdácsolt a lelkem és csak vitt a lábam
Ki a nagy határba, kertek alján mentem.
Feltörő emlékek őrzőjévé váltam.
Egy vén tölgyfa tövén végre megpihentem.
Leültem a fűre, s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... családtagok könnybelábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat.
Tehetetlen vagy, akár egy darab kő
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz-hehe-
Tiszta szívből szeretsz
Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz.
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincs fehér, nincs fény, de sötét sem. Valami mégis megrezzen, kettésejli az egyet. Gyöngédebb, könnyebb, áttetszőbb, ritkább, világosabb, izzóbb része alul, fölötte a sötétebb, nehezebb, fölkomorlóbb.
A sötétség csőréből aprócska fényes buborékok, madárpittyegésként előpezsgő világosság. Még nincs kettő, de már osztódik az egy. Megbillen, elmozdul. Az alvómaszk feketéje... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szakáli Anna:Kettőnk dolga
Tizenöt szál virág a csokor.
Az a bizonyos láng belül ég.
Tükör a szem. Ha nem hozzád,
ugyan már, kihez tartoznék?
Az a bizonyos láng belül ég.
Két kéz óvja lobogását.
Szeret a féltés, s jól esik,
kezem, kezedben elveszik.
Tükör a szem. Ha nem hozzád
tartoznék, már letagadva,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudnám..: miért fáj a változás? Miért fáj stabilitás? Miért fáj a tétlenség? És miért fáj a lázadás?
Lehet, hogy azért,mert ma nagyon egyedül vagyok.
Sokszor jó kicsit beburkolódzni a nagyszerű magányba, és belehúzni okos kis buksimat a könyveimbe, és ki se jönni belőlük, míg el nem alszom.. s nem zavar akkor, hogy egyedül vagyok!
...... De ma fáj! Bánt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincs fehér, nincs fény, de sötét sem. Valami mégis megrezzen, kettésejli az egyet. Gyöngédebb, könnyebb, áttetszőbb, ritkább, világosabb, izzóbb része alul, fölötte a sötétebb, nehezebb, fölkomorlóbb.
A sötétség csőréből aprócska fényes buborékok, madárpittyegésként előpezsgő világosság. Még nincs kettő, de már osztódik az egy. Megbillen, elmozdul. Az alvómaszk feketéje. Ami... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Méretük az öklömnyitől a több száz méteresig terjedt. Szépen lassan forgolódtak a tengelyük körül néha néha összeütközött kettő és volt olyan is, hogy két nagy pályája nem tért ki egymás elől, komoran hajthatatlanúl elkerülhetetlenné téve az ütközést majd egymás közelébe érve megtorpantak és a gyengébb fájdalmasan hasdt ketté apróbb törmelékekkel meghintve az űr végtelenjét, minth... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tette
Hogy megállj mellette
Nézd meg ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Eötvös Loránd:
Mi szép e táj
Mi szép e táj e völgynek mély ölében!
Mi kék e tó! mi csillogó a hab!
Rajt' megtörik szivárványnak színében,
Az égből csillogón lenéző nap!
A tó fölött egy jégfödte hegy van
Sziklák födik hatalmas homlokát!
Lenéz... s a csendes tükörsima tóban
Megnézi arcán csillogó havát... ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Jóságos arca, fehér haja, lassú léptei mind tiszteletet ger¬jesztettek a falu lakóiban ez érdemes öreg ember iránt.
Amint a Fazekasék háza előtt viszi az útja, egy sereg emberrel találkozik. Öregebb, fiatalabb egy csomóba verődve ácsorgott ottan, üres semmittevéssel töltvén az időt.
- Hát ti már azt is elfelejtitek - szól hozzájuk János bácsi - hog... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A kommunizmus áldozatainak emléknapjára (febr. 25.)
Földi utunk során jelfához érkeztünk, ahol meg kell állni, és szusszanásnyi időre visz-szapillantani a megtett útra, emlékezzünk ismét! A mai olvasótábor nagy hányada már nem tudja, mire kell emlékeznünk, ezért leírom a korok ,,némileg" eltérő definíció-ját a
KOMMUNIZMUS címszóról
Idegen szava... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Verss:
Tedd két kezem tenyeredbe...
Én közben becsukom szemem,
Úgy hallgatom, ahogy mesélsz,
A holnapról nekem.
Mondj csodát és varázslatot,
Regélj igaznak hitt mondatot,
Csak a valót ne mondd!
Most a tiéd vagyok,
Engedd, hogy álmodjak veled,
Higgyem, ez az életem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... virágok,
szanaszét hevernek.
Elsötétül az ég,
könnyzápora elered,
jégverés szilánkja,
tovább gyötri,
felsebzett lelkemet,
és a szenvedély tüze
is még pokolian éget
de már nem érzem
a kínzó fájdalmat,
mert kihűlő testem
lassan megpihen,
elvetélt szerelmem
sírhantja alatt.
A szemem
az égre emelem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Edda : Érzés
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.
Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mellette.
Nézd meg a követ, azt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Szivárvány
Némethy Titinek
A párában, a vízesés felett,
Halványan, mint egy álom,
És testetlenül, mint egy lehelet:
Az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
A kő mállik, az erdők sírba térnek,
Új medret tör a patak magának,
S a régit testálja a feledésnek.
Megőszül ... |
|
|
|
|
|
